Az oromi szélmalom

Környékünkön a 11 régi szélmalom közül egyedül épen maradt „Bajúsz” szélmalom a Nagy úton 1869-ben épült, melynek tulajdonosa Kovács (Lukács) István volt. A malom téglából készült, a vitorlát a szél irányába hatalmas fa gerendákkal fordították. A malom mellet a tulajdonos nádtetős tanyája helyezkedett el, amely a lakóhely mellett, mint raktár szolgált. Működése a hatvanas évekig tartott, utána az épület sorsára lett hagyva, és a mellé épült tanyát is lebontották.

1986-ban az oromi Vadászegyesület tulajdonába került az épület, és a szabadkai Műemlékvédelmi intézet által elkészültek a tervek a szélmalom és a molnárház revitalizációjára. A munkálatok változó intenzitással folytak a helyi szervezetek és a Vadászegyesület rendelkezésre álló anyagi eszközeitől függően. Az elképzelés az volt, hogy az épületet és a molnárházat visszaállítják eredeti állapotába, amely otthont adna a Vadászegyesületnek, a molnárház pedig elszállásolási helyet is biztosítana a vadászturizmus számára. A nyolcvanas évek végén a felújítás elakadt az anyagi eszközök hiánya miatt, valamint a Vadászegyesület a régi iskola épületében kapott otthont a Helyi közösségtől, így már nem voltak érdekelve a munkálatok további folytatására.

Időközben a szélmalom közelében a Helyi közösség fürdőmedecét épített, és hosszabb távon környékét rekreációs parknak tervezte,azonban ennek fejlesztése is abbamaradt az anyagi fedezet hiánya miatt.
A szélmalom és környéke a Helyi közösség tulajdonába került, és a tulajdonjogi viszonyok rendezése folyamatban van. Az épület most a People civil szervezetnek ad otthont.