Betöltés

Önkéntes Tűzoltó Egyesület

Önkéntes Tűzoltó Egyesület

„Életünk éltető és emésztő tüzei kísérik az embert születésétől élete végéig. Minden időben, amióta a láng fellobbant, szüksége van az embernek a tűzre. Őrzik a világ minden táján, hogy ki ne aludjon, de vigyázzák is, hogy el ne szabaduljon, nehogy kárt okozzon.” – Idézet Urbán János, Lángérdem című könyvéből.

Talán ezek a gondolatok vezérelték annak idején a kezdeményező bizottságot, majd az alapító tagokat itt Oromon is, hogy megalakítsák a tűzoltó egyesületet.

Az első feljegyzések 1956. július 9-ére nyúlnak vissza, amely dokumentum a Zenta járási tűzoltók meghívása, a kezdeményező bizottság részéről, Nagy János aláírásával, az alakuló közgyűlésre.

1956. július 15-én tartották meg az oromi ÖTE alakuló ülését. E pillanatban az egyesület 15 tagot számlált Oromon, és 9 tagot Völgyesen.

Az oromi tűzoltó csapat a zentai járás tagjaként lett számontartva. Az alapító tagok között ott volt: Nagy János, Losonc Szilveszter, Bosznai József, Körmöci Ferenc, Dobó István, Farkas Károly, Kapás Simon, Kovács Jenő, Sarnyai Lukács, Tímár László, Lajos Károly, Cseszkó Lukács, Molnár Antal, Juhász Ferenc, Ladányi József, Káposzta Simon, Szabó Frigyes, Körmöci Lajos, Szűcs János, Nagy Lukács, Lékó Mihály, Katona Antal, Katona József. Nyári Dezső, Pósa Mátyás Miklós, Harmath Károly, Biacs József, Lajkó Mihály is belett választva az akkori vezetőségbe távollétük ellenére.

Az alakuló közgyülés végén jegyzőkönyvbe vették azoknak a névsorát akik aláírásukkal erősítették meg belépésüket, mint aktív tagok az újonan megalakult Önkéntes tűzoltó egyesületbe.

A jegyzőkönyvet Kovács Jenő vezette, elnök Nagy János. A jegyzőkönyvet Körmöci Ferenc és Káposzta Simon hitelesítette.

Az alakuló gyűlésen jelen volt még Vojin Manić a zentai járási tűzoltó szövetség titkára és Bata Lukács a kanizsai Tűzoltó egység parancsnoka.
Induláskor az egység elsőként kapott felszerelése egy lovas fecskendő volt, majd később kaptak egy motorfecskendőt, a hozzá tartozó felszereléssel. A sugárcső kezelésével gondok voltak, tudhatjuk meg az akkori jegyzőkönyvekből.

tuzolto1
1957. január 27-én megtartott évi gyűlésen merült fel az otthon építésének a terve. A terveket és az építkezési tervet, valamint a Jugoszláv vasutak engedéjét gyorsan megcsinálták és ennek köszönhetően a járási alapból az építkezésre 950 000 dinárt igértek részletekben. Az építkezést 57 végén kezdték meg.

Ebben az évben négy altiszt lett kiképezve. Megalakult az egyesület zenekara is Szabó Gellért vezetésével.
Az első években az áldozatkész legénység jelentette az önkéntes tűzoltó egyesületet. A megalakulást követő év 1957 tavaszán levizsgáztak az első tűzoltóink, akiket részben a községi, részben a járási bajtársak, valamint a mi altisztjeink képeztek ki. 1957-ben vett részt egyesületünk az első versenyen, ahol közepes eredményt ért el a legénység.

A tűzoltó otthont 1958-ban építették társadalmi munkával a tagok. 1959-ben lett tető alá hozva. Ebben az évben nyitották meg és vették használatba a tűzoltó bajtársak.

Az ötéves évfordulóra már a tagság létszáma 30 tag felett volt.
1961-ig belülről is bepucolták a laktanyát. Ez év októberében döntött a vezetőség egy Stajer márkájú gyorsjáratú traktor megvásárlásáról. A traktort az Udarnik birtoktól vették meg jutányos áron, és újitották fel használható állapotra. Volt hozzá egy pótkocsi víztartállyal.

Völgyesen (Dolinén) ezekben az években tűzoltó raj működött a következő összetételben: Berec Mátyás Dezső, Nyilas János Rudolf, Pósa Mátyás Dénes, Pósa András Vilmos, Pósa Mátyás József, Kovács Mátyás Imre, Pósa Lajos Alajos, Pósa Lázár Miklós, Püspök Péter Károly, Losonc Orbán Károly.

1962 végén a tagság létszáma a dolinei rajjal együtt 47 fő volt.
Nagy János, Katona Imre, Muhi István, Bosznai József, Pósa Miklós, Pető József, Molnár Antal, Radics András, Farkas Károly, Nagy István, Csábrádi József, Mazák István, Mazák József, Sóti Balázs, Mészáros Sándor, Mészáros Károly, Juhász Ferenc, Tratyik József, Tratyik János, Dubicsanac M. Gyula, Bicskei Lajos, Dobó J. István, Zsámboki Mihály, Lékó Mihály, Losonc Szilveszter, Lajkó Mihály, Tímár László, Csikós Antal, Kovács Jenő, Kovács Ferenc, Müller József, Švagel Franjo, Losonc Ernő, Pósa Ede, Sarnyai Vince, István Gyula, Menda János, és a dolinei raj: Berec M. Dezső, Nyilas J. Rudolf, Pósa M. Dénes, Pósa A. Vilmos, Pósa M. József, Kovács M. Imre, Pósa Lajos Alajos, Pósa Lázár Miklós, Püspök P. Károly, Losonc O. Károly.

1963., 1964. és 1965. a tűzoltó otthon tornyának tervezésével és megépítésével telt el. A tornyot Kosta Kapun, Mihajlo Mijatović és R.Tutunović tervezték a kanizsai építkezési kombinát keretein belül az 1963-as törvénykezések alapján. Közben fojt a tagság kiképzése, a versenyekre való felkészülés.

1966-ban a tízéves évfordulóra felújították a legénység egyenruháit. Befejezték a megfigyelőtornyot. A villámhárítók is fel lettek szerelve. Ebben az évben lett a víz bevezetve a szertárba, és a fűtés is meg lett oldva.

1967-ben sikerült felszerelni egy 3000 literes tartályt egy régi kétkerekű trágyaszóróra. A trágyaszórót az Udarnik birtoktól kérték el, mert már majdnem ki volt dobva, és átalakították a célnak megfelelően.
A baráti kapcsolatokat próbálták a hatvanas évek végén kiépíteni az akkori vezetőségi tagok is, amelyről 1968 elejéről van feljegyzés.

Az oromi ÖTE baráti látogatást tett 1968 május 1-én Mórahalmon. A kapcsolat megszilárdításáról és fenntartásáról nincsenek adatok.

Az első pionír csapatot 1968-ban verbuválták. A kiscsapat tagjai: Zsámboki József, Gazdag Ferenc, Lékó Károly, Lékó Béla, Mészáros Vilmos, Turcsányi Zoltán, Bende Attila, Sebők Ernő, Káposzta József, Pető Ferenc, Bartók Péter, Bicskei Ottó, Huszák Géza voltak.

A pionírcsapatot Zsámboki Mihály vezette. 1969-ben Domonkos Ernő és Berec Mihály, 1970-ben Losonc József, 1971-ben Muhi Károly, Holló József, Holló Károly, Kriska Rudolf, Kriska Róbert és Csábrádi Ferenc csatlakozott a pionír csapathoz.

A tűzoltóotthont 1969-ben bővítették ki. A munkálatok Káposzta Simonra voltak bízva.

tuzolto2 tuzolto-3
Az oromi ÖTE szoros kapcsolatokat alakított ki a hetvenes évek elején az Oromon működő szervezetekkel. Ide tartoztak az akkori Felderítő csapat, az ifjúsági szervezet, a Helyi közösség, az iskola munkaközössége. Ezt bizonyítja az 1973-as évi közgyűlés beszámolója is.
1972-ben az egyesület tagjai között tíz nő is helyet kapott, ezek: Bartók Ferenc Gizela, Bodić Géza Marija, Dávid István Ilona, Kriska József Julianna, Mester Mihály Anna, Muhi József Gizella, Torma János Margit, Váradi András Erzsébet, Káposzta (Váradi) András Irén, Zsámboki Mihály Ilona. Ebben az évben a női csapat és a pionír csapat az első helyezést érte el az adorjáni községi tűzoltó versenyen és továbbjutott a községközi versenyre. A zentai községközi versenyen a női csapat megszerezte az első helyezést és így elnyerte a legjobbaknak járó vándorserleget. A pionírok a harmadik helyezést szerezték meg ezen a versenyen.

Egyesületünk 1973-ban 46 aktív tagot számlált. Ebben az évben lett kikövezve a szertárak előtti bekötöút a kövesútig.
Ezekben az években az újfalusi UDARNIK birtokon is működött egy kisebb tűzoltó egység, amelyel egységünk szoros eggyüttműködést alakított ki.
A hetvenes évek végén gyarapították a felszerelést egy IMT traktorral és a hozzá kapcsolható 5000 literes tartály pótkocsival.

A feljegyzések alapján 1980-ban a pionír csapatokkal Bartók Péter foglalkozott. A versenyre Zárity József készítette fel őket.
1984-ben az otthonra csatorna került, ki lett igazítva a tetőzet. Megcsinálták a tető beszegését és a torony javítását is. Ez idő tájt az iskolával megromlott a kapcsolat és így az utánpótlás is akadozott. Ebben az időszakban a titkári teendőket Harmath Nándor, az elnökit pedig Losonc Szilveszter látta el.

1985 áprilisában egységünk tagjai kirándulást szerveztek Belgrádba.
1986 január 19-én rendkívüli közgyűlésen döntött a tagság az egyesület Alapszabályzatáról. A harminc éves évfordulóra 8 bajtárs kapott kitüntetést. Erre az évfordulóra adott ki egyesületünk egy háromrészes jelvénysorozatot.

A szenes fészer építését 1986-ban kezdték meg társadalmi munkával.
Az építési felügyelő bizottság ellenőrizte a munkákat és az ő megjegyzései alapján 1987-ben lett ez a melléképület befejezve. Ebben az évben kaptak pionírcsapataink szabadidőruhákat (trénerkákat). A fűtés megoldására pedig vett az egyesület egy szenes kályhát.

1987-ben kezdett egy kis időre bár, de újra éledni az egyesület zenekara is, a fiatalok hozzájárulásával.
Ezekben az években volt egy leány és egy fiú pionírcsapatunk. A tűzoltó otthon gondnoka ebben az időszakban Loson Ernő volt.
1988-ben az egyesület elnöki teendőit Berec M. Ferenc vállalta. Ez év áprilisában hat bajtársunk kapott altiszti diplomát. Ezek: Zárity János József, Káposzta Simon József, Lékó Mihály Béla, Kelemen Károly Frigyes, Harmath Ambrus Nándor és Dávid István István. Be lett fejezve a konyha, a fürdőszoba és a szenes helyiség.

1990-ben felújították a garázsajtókat. Az egyesület ebben az évben szervezte meg az első táncmulatságot, amit sikeresnek könyveltek el. 90-ben kezdte meg az oromi ÖTE a hidrantok feltérképezését és azok megjelölését.

1991. április 26-án tartott egyesületünk az oromi nagyműhely területén egy tűzoltó gyakorlatot, amelyen részt vett a kanizsi tűzoltó egység, az újfalusi ÖTE, az Agrokombinát – Bikovo – tűzoltói és az oromi polgárok. A Szabadka – Kanizsa belügyosztály figyelemmel kísérte és ellenőrizte a gyakorlat gyorsaságát és lefolyásának menetét. A legvégén a gyakorlatot a megfigyelő bizottság tagjai sikeresnek mondták. Ebben az évben a horgosi vízművek dolgozóival karöltve egyesületünk tagjai feltérképezték a hidrantokat és leellenőrizték azok működőképességét. Az 5000 literes ciszterna is ki lett javítva, vagyis elvégezték a teljes felújítását kívül-belül.

Az oromi ÖTE volt a legaktívabb 1991-es évben, volt a véleménye a községi tűzoltó szövetségnek, melyet Sóti József mondott, az 1992. február 16-án megtartott évi közgyülésen.
1992 óta otthonunkban nincs gondnok, valószínű a már akkori mostoha körülmények miatt.

A pénztelenség volt ezekben az években napirenden, különösen 92 és 93-ban.
A községi tűzoltó versenyt 1994-ben Újfaluban tartották meg, ahol egységünk is kivette a részét a szervezésből.

1994-ben szervezték meg a nyári tűzoltó tábort Kanizsán a Tiszán, ahova négy pionír tűzoltót köldött el egységünk. Az „A” csapatból Csábrádi Ákos és Fábián Norbert, a „B” csapatból Csikós Róbert és Hangya Csaba ment el. A táborból dicséretekkel és jutalmakkal jöttek haza.

Losonc Imre bajtárs 1994 november 1-én hunyt el.
1995-ben kezdődött nagy erőfeszítések és lemondások árán Tűzoltó otthonunk felújítása.

1995-ben újította fel egyesületünk az ajtókat és az ablakokat.
Pionírjaink közül ebben az évben Zsámboki József és Kovács Renáta vett részt a kanizsai tűzoltó táborban.
1997-ben kezdeményezte Lékó M. Béla és Harmath Nándor a magyarországi Köröstarcsával való testvéri kapcsolat felvételét, amelyben Csantavérnek is nagy szerepe volt. Ez nem jöhetett volna létre, ha az akkori köröstarcsai vezetőség Széplaki Zoltán, Szalai Lajos, valamint Csóka Károly és Győri László személyesen nem támogatta volna. A kapcsolat később a két település testvértelepülési együttműködési szerződését eredményezte.

1998. november 14-én falunap alkalmából tűzoltó bemutatót szerveztünk Harmath Nándor egyesületünk akkori titkára vezetésével. A gyakorlat tübb részből tevődött össze. Épület és autó tűzoltása valamint emberélet mentése autóból és emeletes épületből. A gyakorlaton egyesületünk mellett részt vettek a kanizsai, zentai, kikindai és a békovai tűzoltó egységek is. A gyakorlatot követően Sóti József, a kanizsai parancsnok elismerően beszélt az egész munkáról.

Az 1999-es év eleje számunkra ügyeletes munkával telt, a háború vagyis a bombázás veszélye miatt.
1999. április 11-én elhunyt Nagy János tiszteletbeli tagunk, aki egyesületünk első elnöke volt.
1999. nyarán, augusztus 9-től 15-ig 10 kistűzoltónk, két felnőtt, Lékó M. Béla és Harmath Nándor kíséretében részt vett Szanazug-ban, Gyula mellett, a Diáktűzoltó szakmai táborban. Az ott tartózkodás költségeit a köröstarcsai község fedezte. A táborozó csapat szakmailag sokat tanult a magyar bajtársaktól.

Kiss Mátyás 1999. novemberében felvételét kérte egyesületünkbe, amit meg is kapott, mivel az addigi tevékenysége alapján az ÖTE Udarnik tagjaként I. osztájú tiszti ranggal rendelkezett.

2000. március 31-én elhunyt Pósa Vilmos bajtársunk a dolinei részleg vezető egyénisége.

Egyesületünk 2000. július 22-től 31-ig tűzoltó tábort szervezett főleg pionír tűzoltók részére. A tábor lakói sikeresen vizsgáztak a végső megmérettetésen, így a tábor sikeresnek mondható.
2000. augusztus 19-én és 20-án Csorváson volt a CTIF Vizsugárkupa „Csorvás 2000”, amelyre egy oromi csapat is hivatalos volt, és itt csapatunk a IV. helyezést érte el. A csapat tagjai voltak: Káposzta József, Lékó Róbert, Bartók Péter, Túrú Imre, Bicskei László, Szurok Attila, Káposzta Attila, Gábor Gábor, Kelemen Frigyes, Túrú Lénárd.
2001. február 11-i közgyűlésünkön az új toronyépítést is jóváhagytuk, de azóta megfelelő segítségek hiányában nem tudtunk e téren továbblépni.
2001. június 29-én Muhi István és Farkas Károly, tűzoltó tisztté, míg Mazák József és Kávai György, tűzoltó altisztté lettek előléptetve.
Hosszas várakozás után 2002. május 23-án helyezte üzembe egyesületünk a rádióállomást.

Az oromi ÖTE első elnöke Nagy János volt, helyét Losonc Péter, majd Losonc Szilveszter illetve Berec M. Ferenc vette át.
Berec M. Ferenc oromi ÖTE elnöke után az elnöki poszt betöltésével Káposzta József lett megbízva, aki most is odaadóan vezeti ezt a humánus szervezetet, amely nem az egyesületért van, hanem az oromi polgárokért, és a közvetlen környezetünkben élőkért. Azok vagyonát hivatott egyesületünk menteni, ha arra szükség mutatkozik.

Nagy út 199.
Tel. 024/799-017
Elnök: Káposzta József
Parancsnok: Lékó Béla